Október első hétvégéjén buli lesz a házunknál! Az apropója a müncheni Oktoberfest, amin FérjEmber már évek óta oszlopos tag, de idén kénytelen kihagyni a nagy eseményt. Nagy elkeseredésében kigondolta, szervezzünk a mi lakásunkban egy sörfesztivált. Én is beindultam az ötletre, egészen addig, amíg kiderült, hogy a vendéglista csak rá tartozik! Így én is csak akkor tudtam meg a meghívott vendégek névsorát, amikor a kiküldött meghívóban cc-ben engem is felvett. Kedves, ugye?
Úgy ahogy megnyugodtam, és belevetettem magam a készülődésbe. FérjEmbernek egy nagy kérése volt, kölcsönözzek egy drindli ruhát az eseményre. Ő már tavaly bevásárolt, mert az évenkénti kölcsönzés megviselte az idegeit, és kényelmesebb itthon indulás előtt becsomagolni a saját lederhosent és kiegészítőket.
Ha ez a nagy vágya, autentikusan fogadni a vendégeinket, ám legyen. Gondoltam egy nagyot, kimentem Parndorfba az outletbe, ahol van osztrák népviseletes ruhabolt, és bevásároltam. Annyira elkapott a hév, hogy a végén egy kisebb vagyont hagytam az üzletben (szigorúan saját bankkártyáról!). Először is vettem magamnak egy drindliruhát, hozzá passzoló drindli blúzzal, köténykével, aztán megláttam egy tündéri drindliruhát az én Tündérkémnek, persze ahhoz is a blúz, és a végén, hogy a Nagyfiam se panaszkodjon, és legyen harmonikus a családi oktoberfestes kép, vettem neki egy lederhosent (pirosat!).
Amikor hazaértem Ausztriából nyomban ruhapróbát tartottam, és elhatároztam, a hét vége felé, amikor FérjEmber is hazatér a külföldi munkából, meglepjük. És lám, meg is lepődött, sőt állítom, meg is hatódott. Főleg, mikor kiderült, hogy én mindezt nem kölcsönöztem, hanem megvettem. Lelki szemei előtt már körvonalazódott, amint futunk lederhosenben, drindliruhában a zöld mezőn, mellettünk lila tehenek legelésznek, a háttérben a donau power sramizene szól. Állítom, még a könnycsepp is ott ült a szeme sarkában. Rég láttam ilyen boldognak! (Lám-lám milyen kevés elég a boldogsághoz!)
Szóval ruha téma kipipálva. De a jó hangulat elengedhetetlen része a díszítés és a zene. Az utóbbi napokban az interneten töltött időm 80%-a azzal telik, hogy bajor zászló után nyomozok (Vaterán már tárgyalok egy eladóval), és sramlizenekarok demoit hallgatom. Ezt eddig is tudtam, hogy Solymár, Pilisvörösvár a sramli bölcsője, de azt nem tudtam, hogy sramli cd-t nem is olyan egyszerű beszerezni...Lehet ugyan interneten rendelni utánvét, de túl macerás, időigényes, és ki tudja, ide ér-e a bulira...Úgy tűnik, még lesz egy utam Solymárra...
A kék-fehér díszítés sem olyan könnyű, mint ahogy gondoltam, ugyan gyertyákat már beszereztem, de kék-fehér papírtányér hozzá passzoló szalvéta nyomára még nem bukkantam.
De a lényeg (legalábbis a pasik szerint) a hordó már megvan! Milyen szerencse, hogy a nagyszüleim foglalkoztak szőlőtermesztéssel, így a hordókat ők megoldották.
