Budapestre 1999. július 18-án költöztem föl, pontosan két nappal később, hogy megismerkedtem "FérjEmberrel". (Akkor már többször láttuk egymást, mivel ugyanazon a munkahelyen dolgoztunk, de csak egy céges bulin kerültünk közel egymáshoz.)
De addig sem laktam távol a fővárostól, és kiskorom óta heti rendszerességgel jöttünk, láttunk, vásároltunk. Anyukámmal millió egyszer végigsétáltunk a Váci utcában, majd ki a Divatcsarnokhoz, végig a Nagykörúton, majd a Rákóczin föl az Úttörő Áruházhoz. Ezek már lassan mind a múlt emlékei...
Az egyik ilyen vásárló körutas emlék villant be két hete a Marks & Spencer próbafülkéjében. Tíz éves lehettem, amikor az egyik női ruházati üzletben anyu kiválasztva néhány ruhadarabot a próbafülke felé vette az irányt, mint a kis utánfutója, én mögötte caplattam. Imádtam vele róni az üzleteket. Belépve a próbafülkébe ledöbbentem. Legalább öt nő volt ott, és mind próbált. Akkor csak nagyon fura volt, de nem tudtam megfogalmazni, mi is zavart, azóta rájöttem. Hogy a fenébe lehet az, hogy egy ismert főleg fehérneműt értékesítő üzletben nem biztosítják a potenciális vásárlóknak a diszkrét ruhapróbát?! Persze anyu is meglepődött, és gyorsan sarkon fordultunk.
Két héttel ezelőtt újabb disszonáns jelenségre figyeltem föl. Épp próbához készülődtem, (és M&S-ben nem hogy többen lennénk egy próbafülkében, de még női-férfi próbahelyiségeket is külön szárnyban helyezték el az üzleten belül) amikor az egyik fülkéből férfi hang ütötte meg a fülemet, ennél meglepőbb már csak az volt, amit mondott:
"- Kedvesem, rendkívül jól áll neked ez a ruha! Gyönyörűen kiemeli a szemed csodálatos színét! - szinte már csöpögött a pasi, én meg próba ide, próba oda gyorsan jegyzeteltem a szövegét.
- Most ez komoly? Nem is tudom...nem túl rövid? - nyávogott a Kedves.
- Most viccelsz, Te nem látod azt a tükörben, amit én látok? Mint egy manöken, csak úgy sugárzol drágám! - ekkor már valamennyi próbafülke nyáltengerben tocsogott. Én sem bírtam tovább hallgatni ezt az ömlengést. Pikk-pakk fölrángattam a kiválasztott ruhákat, persze megint semmi nem úgy állt, ahogy én azt elterveztem...
Átfutott az agyamon, lehet, nekem is el kellett volna hozni FérjEmbert, aki agyba-főbe dicsérte volna az outfitemet. De aztán hamar magamhoz tértem, ez velünk kizárt, hogy előforduljon. Mármint, hogy eljöjjön velem vásárolgatni, egyáltalán, hogy észrevegye sugárzó alakomat, max. ha sugárfertőzött lennék és a polóniumtól világítanék...
1999-ben még jött, de azóta 11 évet öregedtünk, jó kifogás? Aligha, de mit lehet tenni...
Annyit még megjegyeznék, hogy ő engem még szemüvegkeret választáshoz is magával visz.
