Péntek délelőtt idén először lemerészkedtem a Fény utcai piacra. És úgy gondolom, egy ideig elég is volt a pénteki élmény...
Bővebben:
Már megszoktam, hogy az állítólagos őstermelők nagy része szintén a "Nagybanin" szerzi, ill. termeszti a zöldség-gyümölcsét, csak éppen horror áron értékesíti (biztos ők nem furgonnal, hanem helikopterrel szállítják a piacra a termékeket.) Viszont azt a mai napig nem tudom megszokni, és helyesen kezelni, ha átvágnak.
Pedig pénteken is ez történt, ráadásul olyan mézes-mázosan hajtotta végre a pali, hogy köpni-nyelni nem tudtam, és nem is tettem ellene semmit. Szánalmas voltam...
Az eset:
Kislányommal mentem a piacra, akivel még jobb babakocsival száguldozni a sorok között. Általában ugyanazoknál az embereknél szoktam vásárolni, néha ha újítok, és ha arra érdemesnek találom az árust, beveszem a "bizalom körébe". Sajnos, vannak esetek, amikor hiába ugyanaz a tulaj, ha a segítő új, nem ismerem. Ez történt a fent említett napon is. Beálltam a szokásos standom sorába, ahol az új eladó nagyon előzékenyen és hangosan, mint gyerekes anyuka előre invitált. Én naiva örültem, mert március ide, március oda, csontig hatolt a hideg a csarnokban. Vettem ezt azt, Ő mindenhez hozzáfűzött valami roppant fontos információt, ajánlotta a szőlőt, ami valahonnan délről érkezett, de " hölgyem csak akkor, ha már a kisbaba elmúlt 2 éves..." szóval még arról is próbált meggyőzni, hogy ő mennyire körültekintő, és ő csakis jót akar nekem. Még megtudtam, hogy a paradicsom bizony drágább, mint egyes helyeken, de ez "a kemény szarvasi", ebben nem csalódnék, stb...Aztán jött a hidegzuhany, alig vettem néhány dolgot, a végösszeg 2300 Ft volt, és ebben nem volt semmi luxus termék! Tudtam, hogy 1500 Ft-ot ha eléri az összérték, de mégsem szóltam semmit. Hogy miért? Mert az ilyen modorral szemben tehetetlen vagyok...minden, amit mondott baromi hangosan mondta, mindenki, aki csak félfüllel hallgatta, mert pl. a sorban mögöttem álltak, mert a másik pultál szolgálták ki, az rögzült bennük, hogy milyen jófej pali, aki ráadásul nagyon figyelmes is...Így nem láttam értelmét, hogy leálljak veszekedni egy ilyen alakkal. Nincs hozzá gyomrom, idegem, merszem...És ő az ilyen hasonszőrű társaimon és rajtam egészíti ki a fizetését. Egyet teszek, keresek új árust.
Még ősszel volt egy másik eset. Imádom a gesztenyét. Akkor egy állítólagos "őstermelőtől" vettem fél kilót. Mielőtt megsütöm a geszetnyét szeretem beáztatni, ezzel is így tettem. Az 50 dkg-ból 32 dkg volt kukacos. Mondanom sem kell, hogy horror áron vettem, és persze egyértelmű, oda sem mentem vissza...
Már egy ideje egy felújított abc (olvasd visszafele)-ba járok vásárolni, ahol a felújítás után összeálltak a szomszédos zöldségessel, és beköltöztették a zöldségest az élelmiszerüzlet bejáratához. A zöldséges rész főnöke Attila. Ő Attila, a király, Attila a Nagymenő, Ő ATTILA. Minden alkalom, amikor bemegyek az üzletbe külön élmény, annyi beszólást lehet elcsípni pár perc alatt Attilától, hogy utána a család azon röhög (még az 5 éves kisfiam is) napokig. Sőt már kisfiam is tudja ki Attila, és ha ovi után megkérdezem, hova menjünk bevásárolni, tuti Attilát mondja! Attila mindenkinek beszól, aki csak hosszabb ideig bámulja őt, vagy ne adj isten letegeződött Attilával, na utóbbiakból tuti minden alkalommal, amikor elmennek Attilához a lehető legnagyobb hülyét csinálja, mindegy, hogy férfi, vagy nő. Attilának ez joga és kötelessége!!! A lételeme! Ezért én szigorúan a termékre koncentrálok, és "jónapotozok". Már kétszer bepróbálkozott, de nem hagytam magam. Egyszer egészen a tésztákig követett. és ott lecsapott, azt hitte nem figyelek, de résen voltam, és kimérten megköszöntem jótanácsát a tésztára vonatkozólag!
És végül egy kép a barcelonai piacról (ez egy igazán klassz hely!).
