Lassan fél éve kiemelt téma nálunk a "Fogtündér". Mióta az oviban (vegyes korcsoport) kiestek az első tejfogak, kicsi Fiam is be van sózva, mikor esik már ki az ő foga is. Hiába magyarázom neki, hogy ne sürgessen semmit, ő már arról álmodozik, milyen izgalmas lesz, amikor kiesnek az első fogai. Eléggé furcsállottam a hozzáállását. Főleg, azután, hogy valahányszor Dédit meglátogatjuk, állandó téma, hány foga is van Dédinek, egy vagy kettő, és hogy tud egyáltalán ennyi foggal enni?!
A múlt héten egyik nap azzal állított haza az oviból, hogy Endrével, a csoporttársával hihetetlen dolog történt!
"-Anya, az Endre egy csodagyerek! Nem hiszed el, mi történt vele! Ebédeltünk, amikor egyszer csak Endre felkiáltott Kiesett a fogam! De ez még semmi anya, visszatette, majd az ebéd végén, újból fölordított A fenébe, már megint kiesett a fogam! . Anya, Endrének ugyanaz a foga kétszer esett ki! Na, hallottál már ilyenről?
-Nem Kicsikém, még soha. De nem lehet, hogy Endrének egymás után két foga esett ki?
-Anya, ugyanazon a napon egymás után kettő? Ekkora mázlista lenne Endre, hümm?!"
És mindezt a beszélgetést kibírni nevetés nélkül...nem könnyű!
A rejtélyt megfejtettem, miért is várja annyira, hogy kiessen afoga! A Fogtündér miatt! Már arról álmodozik, mit is fog ő kapni Fogtündértől, ha végre eljön hozzá!
(Lehet, hogy csak az én gyerekkoromból maradt ki, de gőzöm sem volt Fogtündérről, amíg FérjEmber nem kezdett mesélni róla a Fiúnknak.)
