Pár hónapja jártam FérjEmberrel, amikor megkért, kísérjem el az egyik barátjához, mert szeretne bemutatni neki. A barátnak akkor két gyermeke volt, azóta még született kettő. Mivel volt gyerekszobám, és tisztes nevelést kaptam, tudtam, hogy illik vinni ajándékot, legalább a gyerekeknek. Mit is lehet venni egy négy éves kisfiúnak? Számomra, aki akkor még gyerekkel nem rendelkezett, egyértelmű volt, hogy játék pisztoly. Minden belevaló kisfiúnak van játék pisztolya. Akkor még nem foglalkoztam olyan témákkal, hogy igény szerint szoptassunk, hogy a Nandu kendő milyen szoros anya-gyermek kapcsolatot teremthet, hogy a TV mennyire káros a kisgyerekeknek, hogy a Waldorf iskola milyen szuper stb. Nem pont ezek a témák érdekeltek, és bevallom, most sem a fent fölsoroltakban hiszek.
Na szóval, mentünk barátlátogatásra. Izgultam, ez a srác volt, akinek először bemutatott FérjEmber, úgy gondoltam, az első benyomás nagyon fontos.
Megérkeztünk, kisgyerek egyből előugrott, mi egyből előkaptuk a pisztolyt. Gyerek határtalanul boldog volt, mi is, egészen addig, amíg megláttuk,hogy AnyaTigrisben megállt az ütő. Totálisan kiborult. Rám nézett, de nyelvtanilag FérjEmberhez beszélt, hogyan gondolta, hogy egy ilyen agresszív játékot hoz az ő tisztalelkű gyermekének, azt akarja, hogy börtöntöltelék legyen a gyermekéből felnőtt korára.
Nem értettem, hogyan tud valaki ennyire kiborulni egy játék pisztolytól. A szomszéd gyerekek egész fegyverarzenállal rendelkeznek, és nem tűnnek vadabbnak, mint a többi gyerek.
Attól, hogy tiltjuk, csak kreatívabbak lesznek a gyerekek. Tuti. Az én kisfiamnak nincs játék pisztolya (még...lehet, nem is lesz), de képes a legegyszerűbb hülyeségből is pisztolyt kreálni. A gyerekek leleményesek, és ha nem otthon a négy fal között nevelgetjük 18 éves koráig, akkor a gyerekközösségben bizony előbb-utóbb valakinek biztos lesz egy, és a mi gyerekünk is szeretne!
Végül, ehhez a családhoz többet nem kellett mennem...szerencsére. És még mindig nem értem az anyuka aggodalmát...
Azonban van egy dolog, amitől én mászok a falra. A neve: BARBIE.
Még mielőtt megszületett a kislányom, nagyon határozottan és érthetően kijelentettem szűkebb és tágabb ismeretségi körben, hogy soha, de soha az életben ne hozzanak a kislányomnak Barbie babát, mert tuti kihajítom az ablakon, még a csomagolásában.
Pechemre, anyósom állítólag komoly Barbie gyűjteménnyel rendelkezik/zett, amire nem vagyok kíváncsi, így egy darabot sem láttam belőle.
Ennél gusztustalanabb, ízlésromboló, és egyéniségromboló játékot nem ismerek. Milyen baba az, aminek rendes, női kifejlett teste van.
Nekem is voltak kiskoromban babáim, sőt "Éva" nevű babám a mai napig megvan, és kislányom nagyon szeret vele játszani, amikor Papánál vagyunk, ringatja, simogatja, énekel neki. "Éva" baba a szó klasszikus értelmében is baba, nincs melle, nincs női arca, nincs hosszú, dús szőke haja, nincs formás feneke. Egyszerűen csak úgy néz ki, mint egy kicsi, pár hónapos baba, akivel a lányom hamarabb tud azonosulni, mint egy Barbie-val.
Egy Barbie baba csupán annyit közvetít, ha sikeres akarsz lenni, ha menő akarsz lenni, nézz ki, úgy, mint Barbie. Legyél anorexiás, és ha nincsenek óriási melleid, irány a plasztikai sebész!
(Van egy nagyon közeli, családi barát, aki egy menő gimnáziumban tanít. Egyik tanítványa hiányzott 2 hetet az iskolából, 17 éves volt, állítólag beteg lett, még sajnálták is, de nem sokáig, két hét múlva vadi új mellekkel érkezett, "felépülve a betegségéből". Kíváncsi lennék, hány Barbie-ja volt gyerekkorában...)
Szóval, drága Kislányom, lehet kegyetlennek tartasz, de amíg én formálhatom az ízlésvilágodat, addig nem lesz Barbied!
