Ülünk ma az étkezőasztalnál, vacsorázunk, kisfiam, kislányom és én. FérjEmber ma is sokáig dolgozik. Két falat között az én drága kisfiam egyszer csak megszólal:
-Anya, ma olyat, de olyat tettem az oviban alváskor!
-Mit csináltál kisfiam?
-Nem mondhatom el.
-Bogárkám, miért nem mondhatod el? Nekem mindent elmondhatsz, ha baj van csak úgy tudok segíteni....- és így folytatódott még egy rövid ideig az ösztönző beszélgetés...de egyszer csak:
- Anya,én ma csókolóztam, tudod, olyan piros a piroson, olyan igazi csók! Anya életem első csókja!!!
Egy pillanatra, átfutott ezer meg ezer kép, mondat, gondolat, de végül csak tipródtam, mi a fenét mondjak az én 5 éves kisfiamnak, aki átesett élete első piros-piros csókján? Mit mondjak, hogy ezentúl ne mindennap ez legyen a téma a vacsoránál, mit mondjak, hogy nehogy elriasszam egy életre a nőktől, mit mondjak???
Biztos voltam benne, hogy én fújom föl magamban a dolgot, mert ha egy ismerősöm, barátnőm mesélte volna a sztorit, elintéztem volna annyival, "milyen aranyos".
De az én lelki szemeim előtt már ott lebegett, hogy milyen is ez a kislány, akivel megesett az első, milyen emlékei lesznek a fiamnak az eseményről. Na, és persze kibújt belőlem az AnyaTigris. Először is, a csoportjukban van 7 lány 2 gyönyörű, 3 helyes, 1 elmegy, és egy ellenszenves...Na, melyikkel csókolózott? Hát persze, hogy ellenszenves kislánnyal. Tudom, nem illik egy 5 éves kislányt beskatulyázni, de ez a kislány annyira közönséges, olyan rettenetesen beszél a saját anyjával, az egész oviban nincs még egy ilyen. És ennek ellenére a csoportban az összes fiú (8 darab) mindenki ebbe a kislányba szerelmes. Úgy illeg-billeg, "hergeli" ezeket a kis szarosokat, hogy jónéhány tini tanulhatna tőle...pedig csak 5 éves!!!!
A részletes beszámolóból megtudtam, hogy a kislány "kapta el" a fiamat az ebéd utáni alváskor, amiből az óvónéni semmit nem látott.
Kisfiam eléggé zavarban volt még a beszámoló alatt is, hol a sarokba akart állni, büntiből, holott soha nem büntettem sarokbaállással, hol zavartan vigyorgott.
Végül próbáltam komolyra venni a témát, és nosztalgiáztam kicsit. Belekezdtem az én első piros a pirosonba (ami kicsit több volt annál, de az első, fiam által említett csókra nem emlékszem, lehet, nem is volt).
- Én bizony 17 éves voltam az első csóknál
- Anya és a kislány hány éves volt? -ekkor egyből lejött, hogy egy 5 éves totál nem érti a lényeget.
- Kisfiam nem kislány volt, hanem fiú.
- Juj, anya egy fiúval????
Ó, édes Istenem, most ebből hogy keveredek ki, hogy holnap a gyerekem az oviba ne azzal robbanjon be, "anyukám egy kisfiúval csókolózott!".
Elbizonytalanodtam, belekezdjek-e, hogy vannak a kisfiúk és a kislányok, és nagyon örülnék, ha élete végéig ő, mint fiú, lányokban gondolkodna stb.
És akkor jött a következő kérdés:
-Anya, és az óvónéni látta?
-Mit kisfiam? Ja, a csókot? Édesem, anya akkor már nagy volt!
-Mennyi, 100 éves?
-Tudod mit, most hagyjuk abba a témát. A lényeg, várj a következő csókkal minimum 10 évet!
-Jó anya, de még egy dolog, apának ne mondd el! Mert tudod, akkor kiborul!
- Igen, Bogárkám, valóban kiborulna.
...este kilen óra, FérjEmber kiborult...
Ui.:
A sztori előzménye:szombaton bementünk a kisfiam és én a Mango-ba, nézegettem a ruhákat, kisfiam előttem, mögöttem kolbászolt, egyszer csak eltűnt, keresem a szememmel, és hirtelen meglátom, ahogy az egyik próbaba melleit tapizza. Odamegyek:
-Édesem, mit csinálsz?
-Nézd anya, milyen nagy sziszije(cicije) van a néninek! Klassz, ugye?
-?????????????????
