Ma kipróbáltam, milyen máshol futni. Margit sziget túl messze van, autóval is 30 perc a lakásunktól, ideje lenne szakítani a múlttal, kipróbálni valami újat. (Illetve adni egy újabb esélyt a Normafának.)
A Normafa kézenfekvő lenne, hisz a Normafa utcában lakunk, kilépve az utcára, már futhatnék is, nulla perc időveszteség autókázással, kilépek és futok. De ez mégsem ilyen egyszerű!
Ma reggel felkeltem, idő szép, izlandi hamufelhőnek nyoma sincs, legalábbis amit az én szemem érzékelni tudna. Itt az idő, menjünk futni. Gyerekek már felkeltek, FérjEmberről lerángattam a takarót, ideje neki is kikelni az ágyból, készülődni és indulni. Erre az ötletemet kisfiam megfúrta, pedig nem is tőle számítottam ilyen csalárdságra! FérjEmber benne is lett volna, hogy elautózzunk a szigethez, ő ellötyög a kiskorúakkal, míg én szelem a kilométereket. De hiába, kisfiam nem akart menni, pontosabban csak akkor jön, ha futhat velem. Ami kizárt, mert nem bírná, egyedül féltávnál nem hagyhatom, ergo meg kell állnom, és visszasétálni a starthoz, vagyis ilyen típusú napi kalóriaégetésemnek annyi. Márpedig nekem jár egy kis egyedüllét, nosztalgiázás!
Végül úgy döntöttem, annyian rohangálnak a házunk előtt, vagy még felfelé a hegyre, vagy már hazafelé, ha ilyen sok embernek megfelel a Normafa, nem lehet az olyan rossz. Fél11-kor végre én is kiléptem a kapunkon, természetesen őskövület walkmanommal, kicsi hajlás erre, majd arra, ugra-bugra (új sportmelltartó teszt), és uccu, nekivágtam. Mi kb az utca felénél lakhatunk, innen emelkedik elég brutál a terep egészen az utca végéig. De ilyenekkel nem is foglalkoznék, ha lenne valami normális zene a rádióban. Ezt ott az utcán sajnos nem tudhattam meg, mert csakis szlovák adók jöttek be, arra meg ki kíváncsi?
Recsegve hallgattam a rádiót, és közben koncentráltam a terepre, mert az utcánk végétől már földúton futottam, és legutóbbi Normafás futáskor, ami kb. 2 éve volt hajszál híján akkorát tanyáztam egy fa gyökerében, akkor megfogadtam, soha többé Normafa!
Na szóval, utam során nosztalgiazene szólt: We are the world, Streets of Philadelphia és hasonlók. Semmi pörgős, semmi mai. Elfutottam a Sport hotelig, majd vissza kb 40 percet futottam, kerülgettem egy rakat lődörgő turistát, láttam kisebbséget, akik tábortűzhöz szedegették a fát, és most nagyon jóindulatú voltam! A síháznál egymás után tolták le a lángost és réteseket, és bámultak, mert persze futáskor annyira kivörösödöm, mint akire rátették Ilcsi néni tüzes paprika géljét.
A lényeg, lefutottam a távot, és lehet, ha megtanulok iPod-ra dalokat letölteni a netről, még a végén futóterepet váltok!
