Vajon kell-e egy óvodás korú gyereknek szülinapi bulit szervezni? Őszintén, szerintem nem, de sajnos ha gyermekünk közösségbe jár, nagy a kísértés.
Így volt ez velünk is, ráadásul egy nagyon szomorú családi esemény eldöntötte, hogy lesz buli.
Ez volt kisfiam első szülinapi bulija, amit közösen a barátjával tartottunk egy kisebb budai játszóházban. A buli visszafogott volt, csak az ovis társakat hívtuk meg, nem volt bohóc, sem játékmester, csak rohangálás, pogácsa, mini húsgolyók és torta. A visszajelzések alapján mindenki jól érezte magát. Lehet, voltak olyanok, akik ferdítettek, és nagyobb felhajtásra vágytak, mert persze ebben is van versengés, holott a gyerekek már másnap az oviban nem beszélnek az előző napi "ereszd el a hajam" összejövetelről.
Eddig öt csoporttárs buliján voltunk. Az első bulin volt arcfestés, bábozás, bohóc, svédasztal gyerekeknek (szokásos mirelit termékekkel), lufi hajtogatás, óriás Minni és Mickey Mouse lufik. A második bulit az Állatkerti Játszóházban tartották, annak ellenére, hogy külsős gyerekek és szüleik is bejöhettek a játszóházba, bizony elég borsos árat kértek a szülőktől, ugyan volt még játékmester is és a szülinapos fotójával ellátott szülinapi óriástorta, kisfiam már 2 nap múlva nem emlékezett a bulira.
A harmadik esemény szintén játszóházban volt, ahova a gyerekek szórakoztatására meghívtak egy színésznőt is. Törpapának öltözött, de a jelmeze elcsúszott, így a gyerekek azon szórakoztak, hogy "néni a Törpapa"...
A negyedik és ötödik alkalom ugyanabban a játszóházban volt, ahova mi is szerveztük a születésnapi rendezvényünket.
A mi bulinkról csak két gyerek hiányzott "igazolatlanul", annak ellenére, hogy jelezték az anyukák, jönnek, nem jöttek, és a zsúrt követően sem kaptunk semmiféle magyarázatot, vajon miért nem értek oda. Sem egy szülinapi lap, sem egy odavetett kifogás, semmi, ami elég kényelmetlen helyzetet teremtett a rendezvényt követő egy hétben valahányszor találkoztam a szülőkkel. (Ezt főleg az érti meg, aki már tartott szülinapi zsúrt gyermekének.)
A csattanó, ha egyáltalán van ilyen, a múlt hétvégén volt. A két gyerek közül az egyik vasárnap tartotta a szülinapi buliját. Kisfiam barátjának anyukája már a meghívó kézhezvételénél kijelentette, hogy április 18-ra tuti programot fog szervezni, és hallani sem akar a buliról. Én nem vagyok ennyire bátor, de én is tudtam, ha lehet, nem vágyom az eseményre. Kapóra jött, hogy kislányomat születésnapja alkalmából bátyámék ezen a napon tudták köszönteni. Így kisfiamat sem kellett mindenféle maszlaggal etetni, miért nem tudunk ovistárs eseményén részt venni. Szerencsére nem volt hiszti, sőt el is feledkezett az egészről. Szülinapi jókívánság lappal, amit betettem a kisfiú szekrényébe, elintéztem a dolgot
Ma hívtam az egyik anyukát, aki ott volt a szülinapi zsúron, csakis "szuperlativuszokban" tudott beszélni a buliról. Volt ott minden, óriás ugrálóvár, dodzsem, szinte az egész Vidámpark kivonult az eseményre.
És mindezt miért?
Nem tudom elképzelni, hogy a gyerekek miatt...hisz ma már az oviban szóba sem jött a tegnapi mulatság. Ez főleg a szülőknek szól, ki a legjobb, ki tud fényesebb bulit rendezni. Na, tegnap megint bebizonyította ez az anyuka, hogy felülmúlhatatlan...legalábbis, ha pénzről van szó, akkor ők biztos befutók.
Mert lássuk be, kizárt, hogy én a gyerekemet valaha is Ferrerival viszem oviba, hogy hétvégére kiugrunk Dubaiba "körülnézni", hogy gyerekeimmel elutazzak Miamiba 6 napra, és egy éjszakánként közel 200.000 forintos szállodába menjek, és minimum Tommy Hilfiger a márkajelzés a gyerek játszós ruhájában (na ebben az egyben van egy anyuka, aki felveszi a versenyt, ő ugyanis télen hófehér Ralph Lauren síruhában küldi a kislányát az oviba, most hogy a hó elolvadt és ideje a télikabátot valami könnyedebbre cserélni, hol sötétkék, hol fehér Burberry átmeneti kabátban jön a gyermek...)
A szomorú, hogy ezek az anyukák anyagiakban mindent igyekeznek megadni csemetéiknek, de az alap viselkedési normákat sem képesek interpretálni. A legegyszerűbbet sem, tudniillik, képtelenek köszönni az óvónőknek...márpedig ez semmibe nem kerülne...(Úgy látszik arra nem méltók, hogy köszönjenek nekik, de arra azért megfelelnek, hogy reggel 9-től délután 4-ig rájuk bízzák szemük fényét...)
