Itt az ősz itt a takony.
Szerencsére nem vagyunk betegeskedők, vagyis egy szimpla náthát nem nagyítok tüdőgyulladássá. De így is elég fejfájást okoz az a sok vírus ami körülöttünk kering.
Mióta egyik napról a másikra beköszöntött a rossz idő (pontosabban augusztus 29-én este nyolc órakor hirtelen tíz fokot esett a hőmérséklet, és leszakadt az ég) náthahullám söpört végig a környezetünkben. Először a babysitter dőlt ki, aki állítja, hogy azon a bizonyos napon, augusztus 29-én este, amikor a mi esti programunk miatt ő vigyázott a gyerekeinkre NÁLUNK! megfázott. Érdekes, hogy gyerekeinknek kutya baja sem lett.
Aztán beindult az ovi, és csak úgy köpködték a gyerekek a bacikat. Volt szülő, aki 37 fokos testhőmérséklettel nem engedte a gyerekét az oviba, és állandó taggá vált az orvosi rendelő várótermében, volt, aki megelőzendő(!) a betegséget nem engedte a gyerekét az oviba, nehogy benyaljon valamit.
Mi viszont rendületlenül jártunk/járunk. Ugyan mi is elkezdtünk köhögni és folyik a takony, de nem hiszem, hogy emiatt otthon kellene maradni. Különben is hogyan edződjön az az immunredszer, ha otthon ül a steril szobában a gyerek?!
Tegnap éjjel a kislányom állapota sajnos rosszabb lett, már olyan csúnyán köhögött, hogy FérjEmber is megjegyezte, "Nem kéne megnézni ezt a gyereket?", ahelyett, hogy csak fölkelt volna, és megnézte volna...Aztán persze éjjelre, (mikor máskor?! mindig éjjelre lázasodnak be!) olyan forró volt szegény, hogy lázat mértünk. Persze a lázmérőzést utálja, és minden álom kimegy a szeméből, így beindult a nyekergés, hogy velem szeretne aludni. Ez pontosabban azt jelenti, hogy én egy kb. húsz centis sávban az ágy szélén kuporgok 8ágyunk 200cm széles!), ő rajtam, vagy mellettem, de úgy hogy a lábával folyamatosan rugdos, míg az apja mint egy jóllakott csecsemő széttett karokkal szundít. Többször, álnok mód rányomtam az apjára, de nem telik el néhány perc, és már újból szorosan hozzám bújva alszik. Én meg félóránként nézek az ébresztőórára, mikor lesz már reggel.
Aztán reggel persze mindenki pihentem ébred, kivéve engem.
A fent leírtakat lehetett volna még fokozni egy kis orrszívó-porszívózással éjjel! (Ha valaki még nem ismerné ezt a csodálatos kütyüt, annak infó: egy kis gumicső, amit a porszívó csövéhez lehet erősíteni, a csövet belenyomjuk a baba orrába, bekapcsoljuk a porszívót, és csodák-csodája a gyerek agyvelejét nem, de a taknyot szélsebesen szippantja ki. Elég rémisztő annak aki nem ismeri, de az egyik legcsodálatosabb eszköz a babaápolásban! Amikor kint voltunk Amerikában, és kellett használnom (mert míg kicsik voltak a gyerekek mindig vittem magammal, kint nem ismerik) aki látta használat közben, mindenki egy elvetemült szadista gyerekkínzónak tartott.) Az előző szomszéd, ahol anno még nem volt gyerek, minden egyes éjjeli porszívózáskor dilisnek tartott, ő nem tudta, miért indítom be a porszívót éjjel, na és persze vannak alkalmak, amikor küzdünk, gyerek vs. én a porszívóval, így búgatom a gépezetet kb. 5 percig, míg megy a gyerek győzködése, hogy ezt muszáj, ezzel neki csak jobb lesz stb.
Azt hogy a jelenlegi nátha még hány napig fog tartani, sajnos nem tudni, de remélem, amilyen váratlanul jött olyan gyorsan el is fog múlni.
