Szombaton délután a Margit szigetre szerveztünk programot, gyerekek, FérjEmber és én.
Mióta nem járok a szigetre futni, (június elején voltam utoljára) nem voltam ott. Ráadásul most nem az Árpád hídról közelítettük meg, hanem a felújítás alatt álló Margit hídon sétáltunk át. Erre pedig azóta nem jártam, mióta felújítják...és azt hiszem, amíg nem készül el, nem is fogok többet erre menni. KATASZTRÓFA!
Először is enyhe tériszonnyal küzdök, így nem volt kellemes érzés, amikor a híd szélén, csak a rácsos kordon választott el a mélységtől. Másodszor, hiába van kint a tiltó tábla, sorra jöttek a kerékpárosok. Többen voltak azok, akik le nem szálltak volna a járgányról, pedig nagyon szűkös a gyalogosoknak kijelölt sáv a hídon. Több blogon olvastam, hogy azokat, akik biciklivel kelnek át a hídon, és persze nem maguk mellett tolják, hanem rajta ülve hajtják, kemény büntetésre számíthatnak...én egy rendőrt sem láttam.
Szóval, miután sikerült a szigetet megközelíteni, jött a következő, még nagyobb sokk. A sziget bejáratától a szigeti séta fő csapásvonala mentén 10 méterenként ugyanazt a felhívást ragasztották ki. Elolvastam, és teljesen kibillentett a lelki egyensúlyomból...
http://ackermann-family.hu/?file=kop1.php
Olvassátok el!
Próbáltam kirekeszteni az olvasottakat a tudatomból, és HappyAnyu maradni, nehéz volt..., de estig sikerült.
Szigeten az első állomás az óriás szökőkút volt, gyerekeknek nagyon tetszett, majd elmentünk a Holdudvarban pár napja megnyitott fotókiállításra, ennek mi, felnőttek örültünk volna, ha a drága kicsi fiúnk nem hisztizte volna végig a kiállítást (kb. 10-15 fotóról volt szó!!!), többször megfordult a fejemben, hogy megrángatom, de nem tettem...
Ezután béreltünk egy családi biciklit, amiben elől ülnek a kosárban a gyerekek, mi, FérjEmberrel pedálozunk. Ezt mindenki nagyon élvezte! Én kormányoztam, állandóan a visszapillantó tükröt kerestem, hiába ezen nincs, fura volt... Rengeteg ember volt, nagyon kellett figyelni, nehogy elüssünk valakit. De persze a gyerekeknek így volt igazán izgalmas. Biciklizés után még sétálgattunk, nosztalgiáztunk, gyerekek rohangáltak, na persze állandóan a futópályán, úgy kellett őket levezényelni. Aztán szép lassan hazaindultunk. Még útközben beugrottunk a Culinarisba (aki nem ismeri a helyet, feltétlen menjen el egyszer egy-két finomságot beszerezni...).
Amint hazaértünk fogtam a futócuccomat, és már indultam is az egy órás "kikapcsolódásomra". Így leírva tudom, nem úgy tűnik, de volt mit kifutni magamból. Elég sokszor eszembe jutott ez a szerencsétlen fiú, akinek az eltűnése ki volt ragasztva a szigeten. Hazaérve, lefürödtem, és rákerestem a neten. Le voltam döbbenve! És nem ő az egyetlen, ahogy ez a neten kiderült, aki a szigeten eltűnt. Sok helyen rebesgetnek szervkereskedelmet, hát nem is tudom, mit gondoljak.
Egy biztos, már most tartok attól az időtől, amikor az én gyerekeim egyedül/barátokkal lógnak a városban. És hiába nevelés és hasonló érvek, íme még egy nagyon megdöbbentő eset:
http://strehogergo.w3h.hu/
De megemlíthetném a francia lány esetét is, aki nagy médiavisszhangot váltott ki, de őt megtalálták...
Ha lehetne egy olyan chipet vagy egyéb jeladót beleültetni az újszülőttbe, ami legalább 18 éves koráig viselne, és a szülei követni tudnák, merre jár, tutira kérném! Biztos sokan nem értenek velem egyet...
Ez a poszt most túl komorra sikerült.
Levezetésként belekezdhetnék a vasárnapi kirándulóhelyünk sztorijába (Budakeszi-Vadaspark), de inkább nem teszem, legyen ez egy újabb poszt témája:)
És vajon ő hol lehet?
Madeleine McCann
Eltűnt 2007 május 3-án.
