35 éves lettem! Örülök-e? Nem tudom. Nem érzem magam harmincötnek. Harminc óta, amikor a kisfiam megszületett, nem számolom az éveket, már a gyerekek a fontosak, őket ünnepeljük igazán.
Tinédzserként egy harmincöt éves középkorúnak számított, a hatvanöt pedig már öregnek. Most én magamat fiatalnak tartom, a hatvanötöt pedig középkorúnak. Minden viszonyítás kérdése. De azért egy hete újítottam a hajamon, (biztos, ami biztos) levágattam tépettre, állítólag, nagyon fiatalos, de lehet csak a többi harmincvalahány éves gondolja így...legalább mi, harmincvalahány évesek nyaljunk egymásnak!
A lényeg, semmi bajom a születésnapommal, minden évben örülök, ha emlékeznek rá a családtagjaim, a barátaim, és ez idén is így volt. Örültem mert sokan felhívtam, sms-eztek, de igazán az elmúlt 35 év alatt csak három évre emlékszem, amikor betöltöttem a 18-at, a 28-at és a 30-at, a többit csak az idétlen fényképek elevenítik fel. (Általában nagyon idétlenül nézek ki rajtuk, van egy, huszonvalahány éves lettem, na, azon teljesen, mint egy narkós...).
A fent említett három nap a mai napig nagyon mélyen él bennem.
18
Minden vágyam az volt, hogy egyszer annyi rózsaszálat kapjak, ahány éves vagyok. Ezt persze közölhettem volna a szüleimmel úgy 1-2 éves koromban, nem jelentett volna akkora áldozatot számukra, mint 18 éves koromban. Mivel nem engedték, hogy pasizzak, de szerettek volna a kedvembe járni, anyukám úgy döntött, hogy beruháznak, megvették a rózsákat 15 fehér, 3 vörös. Gyönyörű csokor volt. A rózsák mellé, és a szokásos éves ajándékpizsama/fehérnemű mellé (csak így visszagondolva, tűnt föl, hogy jópár évig szülinapra felváltva mindig pizsamát-fehérneműt kaptam) megengedték, hogy elmenjek a szomszédos település "kultúrközpontjába" szórakozni. (Falu közepén egyik oldalt egy kocsma, vele szembe kultúrház, ahol szombatonként disco volt.) 1993 március 27-én, szombaton szakadt a hó, erre is emlékszem, és arra is, hogy az egyik menő csávóval, aki kidobó volt, megismerkedtem. Mivel a szüleim nem engedték, hogy fiúkkal szexuális töltetű (értsd alatta: csók..., nem mint manapság!) ismerkedésbe bonyolódjak, általában minden titkos pasizásom a discoból hazaindulva megszűnt. Ez az alak viszont randira hívott, másnap föl szeretett volna vinni a "nagy és messzi" fővárosba (Komárom-Esztergom megyéből, hú, de messziről...kemény 50 kilométer!), mert ő aztán igazán laza csávó volt. Még akkor imponált is, annyira, hogy megbeszéltük, mikor jön értem, de annyira azért észnél voltam, hogy nem a házunk elé hívtam... Másnap reggel, ébredéskor kezdtem el görcsölni, nehogy kiderítse, hol lakunk, és a megbeszélt időpontban csöngessen...Az eset után egy darabig, mellőztem a "kultúrközpontot".
Eltelt 15 év, és egy budai bevásárlóközpontban, annak is egy sportüzletében éppen egy elliptikus trénert próbálgattam, amikor valaki hangosan és nagyon kedvesen rám köszönt nevemmel együtt. Híresen rossz arc- és névmemóriám ekkor is káprázatosan működött, jó pár percig törtem a fejem, ki ez a srác. Ő volt, egy lánnyal, ők is elliptikus trénert teszteltek.
28
2003 március 27-én gyönyörű idő volt, és minden szép és kerek. Utolsó boldog év, amikor még nem tudtuk, hogy anyu milyen nagyon beteg. Már mielőtt felébredtem, várt a köszöntő sms-e, amit azóta a mobilszolgáltatóval kinyomtattam, és megőriztem. Ma este is elő fogom venni, és elolvasom, olyan mintha itt lenne, ha csak 5 másodpercig is, míg olvasom...
Abban az évben fehérneműt kaptam:)
30
2005 március 27-én is gyönyörű idő volt, húsvétot is ünnepeltünk. Akkor volt a kisfiam 19 napos. Már anyu nem volt közöttünk. Apukám és bátyám nálunk voltak köszönteni, aztán bátyám kapott egy telefonhívást, és nagyon gyorsan hazaindultak. Távozásuk után alig telt el két óra csörgött a mobilom, épp tejfakasztó küzdelemben voltam (aki szült már, és az átlaghoz tartozik, tudja miről beszélek! Az ember csillagokat lát az első pár hétben minden egyes szoptatás alkalmával.)
A telefonban apu sírós-elhaló hangját hallottam, "A bátyádat most viszik a mentők a kórházba, motorbalesete volt, elgázolta egy autó, eszméletlen!"
Ez volt eddigi életem legrosszabb születésnapi eseménye, remélem, ennél rosszabb soha nem lesz! Azóta bátyám felépült, gyönyörű családja van, és szerencsére a motorozásról is letett! (Ugye?)
