Na, ez az a kérdés, ami szinte biztos, hogy senkit nem fog érdekelni, amikor belevágunk abba a bizonyos nagybetűs ÉLET-be.
Mégis olyan nagy feneket kerítünk neki, és stresszeljük magunkat (legalábbis aki engedi magát) úgy kb. a gyerek születésétől 4-5 éves koráig (persze ez kitolódhat, ha az első gyermekünket több gyerek születése követi, mert olyankor szerencsétlen "első szülöttnek" többször el kell viselni a múlttal való szembesítését. "Milyen lusta baba voltál, nem akartál megfordulni", "Hogy Te milyen későn kezdtél beszélni, már azt hittük néma vagy..." stb.)
Pedig valóban nem ismerek egy olyan embert sem, akinek a címben feltett kérdést szögezték volna egy állásinterjún. Mégis, főleg az első gyerek fejlődésénél beleesünk a szadizósabb védőnők, gyermekorvosok, "jóbarátnők" csapdájába, vagy csak egyszerűen partnerek vagyunk egy buta versengésben. Ami hasonlóan idióta, és nevetséges, mint az alábbi vicc:
Két kisfiú vitatkozik:
- Az én apukám sokkal jobb, mint a tiéd! - mondja az egyik.
- Nem igaz, az enyém a jobb! - vág vissza a másik.
- Az én bátyám sokkal jobb, mint a tiéd! - mondja az első.
- Nem, az én bátyám a jobb!
- Az én anyukám jobb, mint a tiéd! - mondja megint az első.
- Na, ez kivételesen igaz, ezt apukám is így mondta.
Amikor a kisfiam 1 éves volt, elmentünk az éves orvosi kontrollra. A doktornő feltette a kérdést: "Hány szót tud már a gyerek?" Lázasan gondolkodtam, a hatalmas stressz alatt még kisebb ferdítésbe is belementem, mert az apa, anya, baba, mellett a tutu-t is beleszámoltam, ami akkor nálunk a Túró-Rudit jelentette, és a tütü is hirtelen teljes értékű, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvészeti Tagozata által elismert szakkifejezésé vált, mint az autó hivatalos szinonimája. De bizony így is csak 5 szavunk volt...egyből megbuktunk a vizsgán, ami rögtön lejött, amikor ránéztem az orvosra. Rettenetesen szánalmas kifejezés ült az arcán, a döbbenettől szóhoz sem jutott. Próbáltam menteni a menthetetlent egy " Várjunk csak még egy eszembe jutott" felkiáltással, de erre ő csak annyit mondott "Egy nem elég, még legalább 10 hiányzik az ő korához képest". Egy pillanatra megnyugodtam, így nem kellett még egy szót hazudnom, ugyanis tényleg csak ennyi volt akkor gyermekem szókincse, de ezzel mi elég jól elvoltunk, egészen addig a napig.
Végül a következő intelemmel-feladattal jöttünk ki a rendelőből: Venni egy füzetet, minden új szót belevésni, egy hónap alatt gyerek szókincsét föltunningolni, ha nem jön össze egy hónap alatt a 15 szó hallásvizsgálat. Küzdöttem a könnyeimmel, miközben a fejemben csak ez zakatolt folyvást: "hallókészülékes lesz a fiam!!!!!!!!!"
Visszatekintve szánalmas egy hónap következett, hol a gyereket nyaggattam, hol FérjEmbert, tud-e új szót, hallott-e új szót. Persze nem bővült az a fránya szókincs, de a dokihoz sem mentem vissza. De konzultáltam egy másik orvossal, aki megnyugtatott, hogy a fiam kétnyelvű közegben él, és FIÚ, ami nagyban hozzájárul a késleltetett beszéd kialakulásban. Azóta eltelt 4 év, és sokszor úgy kell könyörögni, hogy egy kicsit élvezzük a csöndet.
Most húga 2 éves és hasonló folyamat zajlódik nála is.
