I.
Kicsi fiam már a szezon kezdete óta szekál, hogy ő is szeretne futni velem a Szigeten. Hiába magyarázom neki, hogy az túl hosszú táv egy 5 éves gyereknek, hát persze, hogy nem hisz nekem. Az sem sokat segített a helyzetemen, hogy Anyóskám abban a pár napban, amit nálunk töltött elég rendesen fűtötte a fiamat. Ő állította, hogy a fiam itthon is ugrabugrál annyi időt, míg én körbefutom a szigetet..Addig fajult a helyzet, és addig rágták a fülem, míg egy pénteki napon berámoltam a kölyköt motorral együtt, kihajtottam a szigetre, majd ráparancsoltam: "Fuss Forest, fuss!" A deal úgy szólt, ha az én tempóban körbemotorozza velem a szigetet, szigorúan koncentrálva a többi futóra, nem gázol el senkit, nem beszél velem (walkman mellett nem tudom őt meghallgatni), akkor lehet róla szó, hogy edzünk együtt a közös futás érdekében!
Az én drága Bogárkám derekasan tekert a motorral, nyomta neki keményen, betartotta a szabályokat, de a Hajós Alfrédnál bizony jelentkeztek a fáradtság jelei (elég volt ránézni!), ekkor még csak két kilométert teljesítettünk. A MAC-nál már lemaradozott, majd amikor a Margit híd alatt bekanyarodtunk a pesti oldalra, föladta...volna, ha nem TerrorAnyuval lett volna...Leszállt a motorról, maga mellett tolva próbálta az ütemet tartani, eléggé reménytelen volt. És persze közben kiabált, hogy várjam meg! A futók kezdetben értetlenül nézték a közjátékunkat, majd amikor a fiam már tehetetlenségében sírva fakadt gyilkos pillantásokat lövelltek felém!!! Felém, aki hónapok óta küzd egy akaratos kölyökkel, aki képtelen volt belátni, hogy anya nem akar rosszat neki, és csak jobban tudom, mit bír egy 5 éves, mint ő de hiába, így muszáj volt bebizonyítanom a saját bőrén, hogy nem képes még erre. Éreztem, tennem kell valamit, és még mielőtt feljelentenek a Gyermekjóléti Hivatalban, tudtukra kell adnom, hogy nem kínzom a fiam, nem verem ostorral stb.
A ritmusból sem akartam kiesni, ekkor még hittem, hogy ez a szigetkör is lehet olyan, kicsivel rosszabb idővel, mint a többi. Hátra- hátra kiabálva próbáltam bíztatni, ne adja föl, a felén már túlvagyunk, hajtsa azt a motort, nem ilyen-olyan fából faragták és hasonló okosságok. Semmit nem ért, egyre jobban zokogott, ekkor már én sem bírtam tovább. Elkaptam a motort, motorral együtt futva folytattam a távot, közben persze mondtam a magamét! Hogy persze én sem megyek Csaba bácsihoz foci edzésre, és az ugrálóvárban, amit az oviban állítottak gyereknapon, oda sem akartam bemenni ugrándozni a társaival. Hogy megvan mindenkinek a saját hobbija, és tiszteletben tartjuk a másik kérését, és hasonlók. Tuti semmit nem értett meg belőle, sőt! szerintem meg sem hallotta, annyira zokogott. Végül is 45 perc alatt teljesítettük a távot.
És a legjobb dolog az egészben, azóta egyszer sem könyörgött, hogy vigyem magammal!
II.
2010. június 18. 19.30
Előzmény:"Óriási vihar csapott le pénteken délután, június 18-án Mezőhegyesre és a környező településekre - közölte a Békés Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság az MTI-vel. A hatalmas széllel és jégesővel érkező vihar akkor csapott le a városra, amikor éppen egy fesztivált rendeztek."
Mindezt láttam-hallottam a híradóban, de a sajnálaton kívül nem foglalkoztam a témával. FérjEmber időben hazaért, gyorsan összedobtam a vacsorát, még egy kicsit beszélgettünk, majd fél nyolckor átöltöztem, és már suhantam is autóval a szigetre a szokásos szigetkört lefutni.
Óbudán araszoltam a forgalomban, meg is lepődtem, milyen sok az autós, amikor hirtelen besötétült. Felnéztem az égre, és ledöbbentem! Habzott a fekete felhőtömeg fölöttem. Nem akartam elhinni, legalább fél órát várhatott volna még. De egyre csak közeledett, minden olyan vészjóslóan félelmetes volt. Egy pillanatra átfutott az agyamon, vissza kellene fordulni, de azt nem lehet, hisz már itt az Árpád híd, 2perc és a szigeten vagyok. Reménykedtem, túlélem...
Biztató volt, hogy más is futott a sziget felé, habár autó már nem kanyarodott le. Beálltam a parkolóba, kipattantam, és bemelegítés nélkül baromi gyors tempóban rohanni kezdtem.
Csak az zakatolt a fejemben, hogy le tudom futni, megúszom vihar nélkül. Ez az összes hobbim, ennyi jár nekem! Ezt az égiek is tudják! Tévedtem...
Másfél kilométeres jelzésnél visszafordultam, mert akkor már annyira dörgött és villámlott, jobbnak láttam ha visszafordulok, és legfeljebb két 3 kilométeres kört teszek meg. Nem így lett! Épp hogy visszafordultam, baromi sötét lett, lehetett látni, ahogy jönnek az esőfelhők, és azt is tisztán lehetett látni, hogy a budai oldalon már szakad. AZtán hirtelen a sziget peremét is elérte a zuhé. Ömlött, szakadt, zuhogott. Mire visszafutottam, és megjegyzem, rekord idő alatt, 12 perc, futottam 3 kilométert, szétáztam, de rendesen, úgy néztem ki, mit aki ruhástól beállt a zuhany alá, és ott ácsorgott jópár percig. Mikor hazaértem, 25 perccel később, kicsavartam a ruhámból a vizet...
Az egészből a pozitív, nem kellett fizetni a parkolásért!!! És nem fáztam meg! Kicsit félelmetes élmény volt!
