Hát elérkezett ez is! Az első igazi tábor...idegen helyen, ...idegen emberekkel. Én már most rosszul vagyok, már most minire zsugorodott a gyomrom és csak úgy tolakodnak a régi emlékek az agyamban, csöppet sem kellemesek...
...pedig nem is én megyek táborba, hanem a kicsi fiam. Igyekszem nyugodt lenni, eléggé bénán leplezem az idegességemet, de nagyon törekszem rá, nehogy ráragasszam a feszültségemet.
Amikor végre kinőttem a táborozós korból, azt hittem fellélegezhetek, soha többet még az árnyékával sem kell találkoznom, akkor még nem gondoltam arra, hogy lesznek gyerekeim, akik talán nem lesznek annyira beszariak mint az anyjuk, és majd táborba vágyódnak...A következő héten lesz a teszt!
Én, a baromi gyáva, az anyámasszony katonája, beírattam a fiamat egy egyhetes táborba, ja, és míg túlagonizálnám a témát, megjegyzem a tábor nem is igazi tábor, mert hétfőtől-péntekig tart, reggel 9-től délután négyig, és akkor hazahozom a gyereket. De ez lesz az első, amikor vadidegenekkel lesz, egyedül, akik nem is magyarok.
folyt.köv.
